Somlyói borvidék
A Kárpát-medence legkisebb, de messzi földön ismert, minőségi boráról neves termőtája.
Badacsonyi borvidék
Az 1893. évi bortörvény nyomán életbe lépő borvidéki beosztás jelöli meg először külön a borvidéket, előtte a szakirodalom a Balaton-melléke kebelében tárgyalta.
Balatonmelléki borvidék
Az 1893. évi bortörvény után már határozottan elkülönült egymástól a somlyói, a badacsonyi és a balatonmelléki borvidék.
Neszmélyi borvidék
A borvidék területéhez tartoztak az Esztergom, Komárom, Fejér és Győr megyék területén fekvő szőlők, valamint a Veszprém megye pápai és zirci járásaiban díszlő ültetvények.
Buda-sashegyi borvidék
A borvidék fontosabb szőlőtermő települései: Buda, Óbuda, Promontor (Budafok), Tétény, Budaörs, Diós, Leányfalu, Pomáz, Szentendre, Visegrád.
Pécs-villányi borvidék
Az 1893-as bortörvény Baranya vármegyét illetve Somogy kaposvári, nagyatádi, igali, szigetvári és csurgói járásait tekintette a borvidék részének.
Szekszárdi borvidék
Az 1884-es borászati törzskönyv Szekszárd vidékéhez 10 települést sorolt, nevezetesen Bátát, Bátaszéket, Decset, Harcot, Alsónyéket, Őcsényt, Pilist, Szekszárdot, Tolnát és Várdombot.
Pest-nógrádi borvidék
A pest-nógrádi borvidék megnevezést az 1893. évi bortörvényhez készült beosztás használja elsőként tágabb értelemben, több megye szőlőtermő területeit is ide számítva.
Eger-visontai borvidék
A mai Magyarország északi térségében elhelyezkedő borvidékhez az 1893-as bortörvény Heves vármegye területét, valamint Andornok, Ostoros, Kis-Tálya, Noszvaj, Novaj és Szomolya községeket sorolta.
Miskolc-abaúji borvidék
A borvidék magában foglalta Borsod (hat község kivételével, melyek az eger-visontai borvidék részei), Gömör, Kishont vármegyék területét, valamint Abaúj-Torna szőlőtermő településeit.
Tokaji borvidék
Tokaj-Hegyalja a 16. század derekától, a Szerémség hanyatlásának idejétől vált a legnevesebb magyar borvidékké.
Beregszász-nagyszőllősi borvidék
Bereg és Ugocsa, valamint Zemplén vármegye egy részét foglalta magában.
Érmelléki borvidék
A Nagyváradot illetve a várostól északra, észak-keletre elterülő szőlőtermő térségeket magában foglaló borvidék.
Erdélyi borvidék
A borvidékhez Beszterce-Naszód, Fogaras, Kolozs, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos illetve Udvarhely vármegyék szőlőültetvényei tartoztak.
Erdély-küküllőmenti borvidék
Az Erdély egyik legjelentősebb borvidéke közigazgatási szempontból az 1893-as bortörvény szerint egy egységet alkotott, habár a korábbi besorolások megkülönböztették egymástól a Kis- illetve a Nagy-Küküllőmentét.
Erdély-marosmenti borvidék
Az 1893-as bortörvény az Alsó- illetve a Közép-marosi borvidéket nem különítette el egymástól, hanem mindkettőt az Erdély-marosmenti részének tartotta, ahova Alsó-Fehér, Hunyad és Maros-Torda vármegye tartozott..
Ménes-magyarádi borvidék
A borvidék egy megközelítőleg 50 km hosszúságú sávot alkot a Maros és a Fehér-Körös folyók között, a Zarándi-hegység nyugati oldalán.
Alföldi borvidék
Az 1893. évi bortörvény által meghatározott 22 borvidék közül az alföldi a 21-es sorszámot kapta.
Versec-fehértemplomi borvidék
A török hódoltság alatt romba dőlt és elnéptelenedett vidékre szőlőtermesztő németek érkeztek a 18. században, akik újra fellendítették a szőlő- és borgazdálkodást.
Szerémi borvidék
A középkori Magyarország meghatározó szerepet betöltő szőlőtermő tája nem szerepel az 1893-as borvidéki besorolásban, mivel ebben az időszakban közigazgatásilag Horvátországhoz tartozott.
