A borvidék fontosabb szőlőtermő települései: Buda, Óbuda, Promontor (Budafok), Tétény, Budaörs, Diós, Leányfalu, Pomáz, Szentendre, Visegrád. A magyar bortermelők mellett Budán elsősorban a németajkú polgárság, Pomáz–Szentendre térségében pedig a szerbek (rácok) foglalkoztak jelentékeny mértékben szőlészettel és borászattal. A borvidék világhírű vörösborainak alapja a fekete kadarka volt.
Több változatát termesztették, úgy mint: a nemes kadarkát, a tarkát és a lúdtalpút. Magyarország borkereskedelme szempontjából a borvidék kimagasló helyet tudhatott magáénak. A budafoki sziklapincék kiváló tárolási és érlelési helyet biztosítottak, pincerendszer szinte egy földalatti labirintussá alakult. A megtermelt bormennyiség java Budapest kocsmáiba vagy külföldre került. Az állami szőlészeti közintézetekből a legjelentékenyebbek e borvidéken működtek a vizsgált korszakban. A pezsgő- és konyakgyártás igen fejlett és virágzó volt korszakunkban.