Szeredne-Vinnai borvidékAz 1893-as bortörvény szerint területéhez Ung vármegye tartozott. Magyarország szőlőtermő tájai közül a legészakibb fekvéssel bírt, a Laborcz és az Ung folyók által öntözött síkság felett északról a Vihorlát, keletről a Polyána-Szinyák hegycsoport nyújtott védelmet a kedvezőtlen időjárási elemektől. |
Beregszász-Nagyszőllősi borvidékBereg és Ugocsa, valamint Zemplén vármegye egy részét foglalta magában. |
Ménes-Magyarádi borvidékA borvidék egy megközelítőleg 50 km hosszúságú sávot alkot a Maros és a Fehér-Körös folyók között, a Zarándi-hegység nyugati oldalán. |
Sopron-Pozsonyi borvidékA Magyarország nyugati sávjában elterülő borvidék összes szőlőterülete 1910-ben 33.607 kat. holdat tett ki, mely 764 bortermelő település között oszlott meg. |
Érmelléki borvidékA Nagyváradot illetve a várostól északra, észak-keletre elterülő szőlőtermő térségeket magában foglaló borvidék. |
Erdélyi borvidékA borvidékhez Beszterce-Naszód, Fogaras, Kolozs, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos illetve Udvarhely vármegyék szőlőültetvényei tartoztak. |
Erdély-Maros menti borvidékAz 1893-as bortörvény az Alsó- illetve a Közép-marosi borvidéket nem különítette el egymástól, hanem mindkettőt az Erdély-marosmenti részének tartotta, ahova Alsó-Fehér, Hunyad és Maros-Torda vármegye tartozott.. |
Erdély-Küküllő menti borvidékAz Erdély egyik legjelentősebb borvidéke közigazgatási szempontból az 1893-as bortörvény szerint egy egységet alkotott, habár a korábbi besorolások megkülönböztették egymástól a Kis- illetve a Nagy-Küküllőmentét. |
Szerémi borvidékA középkori Magyarország meghatározó szerepet betöltő szőlőtermő tája nem szerepel az 1893-as borvidéki besorolásban, mivel ebben az időszakban közigazgatásilag Horvátországhoz tartozott. |
Versec-Fehértemplomi borvidékA török hódoltság alatt romba dőlt és elnéptelenedett vidékre szőlőtermesztő németek érkeztek a 18. században, akik újra fellendítették a szőlő- és borgazdálkodást. |
Fiume borvidékAz 1893-as bortörvény külön borvidékként határozta meg a települést. |