A Nagyváradot illetve a várostól északra, északkeletre elterülő szőlőtermő térségeket magában foglaló borvidéken a 20. század elején a piros bakator és az erdei (fehér bakator) számított meghatározó szőlőfajtának, de előfordult a juhfark, az olasz és a rajnai rizling, a furmint, a járdovány és a tramini is. Az 1860-as és az 1870-es években az aszúkészítés egyre inkább divatossá kezdett válni, ami minden jelesebb pincében éreztette hatását. A bakar édes, erős és zamatos nedűt adott, de alulmaradt a tokajival szemben.
Diószegen hozták létre 1870-ben az első állami vincellérképezdét, ahol 1890-ig közel 400 vincellér és borászati vándortanító nyert képesítést. A borvidék számos településén (Székelyhíd, Szalacs stb.) láthatóak napjainkban is pincesorok, amelyek a belterületen vagy a kivezető utak mentén helyezkednek el.
A filoxéravész hatására több, országos hírnévre szert tevő oltványtelep létesült, amelyek fontos szerepet játszottak az elpusztított szőlőhegyek rekonstrukciójában.
Az érmelléki bor elég kemény, mérsékelt szesztartalmú bor. Leginkább a száraz borok az elterjedtek, kis mennyiségben akad félédes is. Az illatos borok kitűnő minőségűek (muscat, tramini). Korábban az Érmelléken rendszeres volt az aszú készítése is. A legkiválóbb érmelléki bor a 19. században az itáliai reneszánsz szőlőfajtából készített, kitűnő pecsenyebornak számító Bakator volt. Az újonnan elszaporodott fajták közül ki kell emelni a királyleánykát és a rizlinget. Mindkét szőlőfajta szép borokat ad. A nemzetközi elismertség útján elinduló érmelléki bor karrierjét először a filoxéra-vész akasztotta meg 1884-ben. A nagy lendülettel nekiinduló szőlőtelepítési munkálatoknak azonban a trianoni határ megvonása véget vetett, hiszen elszakította hagyományos piacaitól a borvidéket. A szőlőkultúra hanyatlásnak indult, amely aztán maga alá temette az egész vidéket. A periférikus helyzetbe szorult régió fejlesztésére irányuló törekvések csak az utóbbi években indultak el.
A vidék zászlósbora évszázadokig a Bakator volt. Piros héjú, kerek szemű, bogyója korán kezd édesedni, de lassan érik, héja vastag, ellenáll a szürkerothadásnak, ezért október második felében szüretelik. Fehér bora lassan érik, de a kitűnő évjáratokban legendás borokat adott.
Elég gyakran fehér aszúbort is készítettek belőle – a kínai császár is rendelt belőle 200 üveggel 1872-ben. A II. világháború után a bihari Érmellék településein a Bakator már nem szerepel a termesztésre javasolt és termeszthető szőlőfajták között: jó hetven évre el is tűnt Bihardiószegről.
A fajtát elsőnek Szeremley Huba termesztette újra a Badacsony-hegyen (2008-tól újra elismert fajta lett Magyarországon). A szatmári Érmelléken 10-12 éve termeszti a fajtát a Bakator Hegyközség 20-25 gazdája Avasújvárosban és környékén. Innen hozott vesszőkkel telepítette újra a fajtát Bihardiószegre a Heit család 2013-ban. 2017-ben a fajta népszerűsítésére Bihardiószeg Önkormányzata első alkalommal szervezte meg a Bakator bor- és gasztrofesztivált, amikor is a fajta Kárpát-medencei termelői összefogva Debrecen és Bihardiószeg önkormányzatai vezetőivel létrehozták a Bakator Szövetséget.