A Versec-Fehértemplom borvidék a szerb és román határnál helyezkedik el, ahol Románia területére belép a Duna. Központi szerepe van két városnak a borvidéken belül; Versecnek és Fehértemplomnak.
A török hódoltság után elnéptelenedtek a települések, ám 1690-ben Versecre szerbek, majd 1717-ben németek jöttek, mint ahogy a németek népesítették be újra Fehértemplomot is.
Drucker Jenő (1905): „Az e vidéken termő borok csekély savtartalommal bíró, zöldesfehér színű, elég testes asztali borok, melyek savanyú borok házasítására igen alkalmas anyagot szolgáltatnak. Ezt a körülményt az osztrák borkereskedők kihasználják s így a helyben el nem fogyasztott termés 90, sőt 95 %-a Ausztriába vándorol. Az itt nagy mennyiségben termelt siller borok inkább helyi jelentőségűek, vörös bort csak Versecz produkál.
A török hódoltság alatt romba dőlt és elnéptelenedett vidékre szőlőtermesztő németek érkeztek a 18. században, akik újra fellendítették a szőlő- és borgazdálkodást. A Bánság déli részén elhelyezkedő borvidéken központi szerepet Versec és Fehértemplom töltött be. A kadarkát a szőlőtermő táj „királynéjának” nevezték, emellett nagy mennyiségben díszlett a kövidinka és a szlankamenka, s egyre inkább terjedt a saszla, más asztali (csemege) szőlőfajtákkal együtt. A versec-fehértemplomi borvidék a borkereskedelem szempontjából nagy jelentőséggel bírt. A termést főként osztrák kereskedők vásárolták fel. 1880-ban Bernhard Staub svájci (zürichi) bornagykereskedő létrehozta a Helvécia pincészetet, mely a környék borait Európa szerte híressé tette. A szőlőbirtokosok számos, helyi fejlesztésű szőlőművelő eszközt alkalmaztak, amelyek országosan is ismertté tették a borvidéket.