Az 1893-as bortörvény Baranya vármegyét illetve Somogy kaposvári, nagyatádi, igali, szigetvári és csurgói járásait tekintette a borvidék részének. 1905-ben a fehér fajták közül az olasz rizling, a járdovány (pécsi tökös), a csomorika, a sárfehér, a mézesfehér, a fehér góhér, az ezerjó és a kövidinka bukkant fel, amelyek mind asztali minőséget adtak. Pecsenyeborokat furmintból, kéknyelűből, zöld szilvániból és a pécsi szagosból szűrtek. A kék szőlők állományát a kadarka, az oportó és a nagyburgundi alkotta, amelyek Villányban és Siklóson terjedtek el.
A borkereskedelem központja Pécs volt, ahol számos nagy kereskedő cég tevékenykedett, habár az 1900-as évek elején a forgalom jelentős mértékben visszaesett. A helyi borokat Lipcsébe, Hamburgba, Drezdába, Berlinbe és Svájcba szállították, de előfordult, hogy Amerikába is vittek belőlük.
A borvidéken fejtette ki tevékenységét Teleki Zsigmond, világhírű alanynemesítő. A villányi Schuth borkereskedő família Magyarország szinte minden borvidékéről vásárolt borokat, amelyeket megfelelő kezelés és érlelés után lepalackozott és értékesített.