A mai Magyarország északi térségében elhelyezkedő borvidékhez az 1893-as bortörvény Heves vármegye területét, valamint Andornok, Ostoros, Kis-Tálya, Noszvaj, Novaj és Szomolya községeket sorolta. Keleti Károly szőlészeti statisztikája Eger legkíválóbb fajtájának a lúdtalpút, vagyis a kadarkát, valamint a kereklevelűt, azaz a ráczfeketét tartotta. Visonta környékén a kék szőlők közül a törökfekete vagy a kadarka, a fehérek közül pedig a sárfehér, a magyar fehér és a pankota (érmelléki bakator) terjedt el.
A legtöbb étkezési szőlőt Hatvan, Gyöngyös, Eger, Verpelét és Kápolna környékén termesztették. Heves vármegye specialitásai közé tartozott a siller, amely Egerben kadarkából készült. Szép színnel, kellemes zamattal, testtel, erővel rendelkezett, ami miatt nagy népszerűségnek örvendett. Egy 1912-es adat szerint az egri bikavér a kadarka mellett nagyburgundiból, cabernetből és merlotból készült. Kialakításában, formálásában fontos szerepet játszott Grőber Jenő, aki meghonosította a termőtájon a medoc noir fajtát. A hegyi borok felvevő piacai közé a Felvidék, Ausztria és Galícia tartozott, vörösborokat Németországba is szállítottak.