A Kárpát-medence legkisebb, de messzi földön ismert, minőségi boráról neves termőtája. 1884-ben Somlyó vidéke megnevezéssel Doba, Kisjenő, Nagyszőllős, Somlyóvásárhely települések szőlőterületei alkották a 900 kat. hold nagyságú borvidéket. A Somló-hegyen uradalmi és jobbágy-paraszti (illetve a jobbágyfelszabadítás után megváltott kisparaszti) birtoklású szőlők egyaránt voltak. A birtokosok nagyobb része nem a borvidék négy településének lakosai közül került ki, hanem ún. extraneus (nem helybéli, saját településének határán kívül szőlőt birtokló) tulajdonos volt.
A somlói bornak mindenkor általános gyógyhatást, a szervezetet erősítő szerepet tulajdonítottak. Századokon át a „nászéjszakák borának” nevezték a somlói juhfarkot, mondván, elősegíti a fiú utód nemzését. Ezért az uralkodók házasságkötésük után ezt itták. Ugyancsak ebből a megfontolásból rendelte el még Mária Terézia a Habsburg-ház uralkodóinak e bor fogyasztását. A Somló-hegyen a legjobb minőségű bor a délre néző vásárhelyi oldalon termett (az aszúsodás is leginkább itt következett be).