A borvidék területéhez tartoztak az Esztergom, Komárom, Fejér és Győr megyék területén fekvő szőlők, valamint a Veszprém megye pápai és zirci járásaiban díszlő ültetvények. Elsősorban fehér boráról volt nevezetes, de a leírások elismeréssel szólnak az Esztergom környékén tiszta kadarkából készült vörösborokról. A szőlőtermő táj egésze szempontjából kiemelkedő jelentőségű nagybirtoknak számított gróf Esterházy Miklós Móricz csákvári uradalma (Fejér megye) az ott működő földművesiskolával, valamint ezen uradalom ászári (Komárom megye) szőlőbirtoka.
E szőlőgazdaságban és a szomszédos kisbéri uradalomban hajtották végre 1900-ban s a következő években azokat a permetezési kísérleteket, melyeket az Országos Növényélet- és kórtani Állomás a peronoszpóra és a lisztharmat betegségek ellen foganatba vett. A neszmélyi bor hírét a sárfehér, a juhfark és a piros dinka fajtáknak köszönhette.
Az ezerjó Mór vidékén csaknem egyeduralkodónak számított. A 19. század végén a móri gazdák 43 viharágyút állítottak fel jégverés elleni védekezésre. Fajtaültetvények az okszerű művelést folytató, nagyobb úri birtokokon voltak.