Más néven Arad-hegyaljai borvidék. Az egyik legrégebbi borvidék, amely a Kárpát-medencében helyezkedik el. Alapvetően két nagy egységet foglal magába: a Ménes-hegyalját és a Magyarádi-hagyaljat. Egy körülbelül 50 km-es sávban helyezkedik el a Maros és a Fehér-Körös folyók között.
Alapjait állítólag Probulus római császár fektette le a római korban, de az biztos, hogy már I. István király idejében említve volt a csanádi püspökség egyik oklevelében.
Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben c. sorozat kötete a következő módon jellemzett: „A vörös bort adó vidékek között első helyen áll Ménes és Arad vidéke, hol némely években a kiválóan agyagos talajban a kadarka annyira túlérik, hogy vörös aszúbor is készíthető belőle. Egyébként is a ménesi vörösbor, még ha nem édes is, mindig első vörös bora Magyarországnak úgy alkotórészeinek kellemes harmóniája, mint szép sötét színe és kellemes zamatja miatt.”
Legjellemzőbb szőlőfajtái: cabernet sauvignon, pinot noir, merlot, kadarka, nagyburgundi kék, olaszrizling, stb.
A borvidék egy megközelítőleg 50 km hosszúságú sávot alkot a Maros és a Fehér-Körös folyók között, a Zarándi- hegység nyugati oldalán. Kedvező fekvése, talajadottságai, valamint a hegyoldalain termett borkülönlegességek miatt méltán sorolhatjuk a Kárpát-medence legkiválóbb szőlővidékei közé. Az írásos források a 11. századtól fogva említik a táj szőlőhegyeit, amelyek a török hódításig jelentős mennyiségű bort adtak. A 17. század végi harcok következtében a szőlők csaknem kipusztultak, az uradalmi promontóriumok fejlődése csak az 1820-as évektől indult meg. A borvidék északi részén, Magyarád környékén a fehér, Ménes térségében viszont a vörös borok számítottak meghatározónak. A kadarka kedvező években töppedő bogyóiból szűrték a ménesi aszút, ami különlegességnek számított országszerte. A több évszázados pincéken kívül a borvidék jellegzetes építményei közé tartoztak a kolnák, amelyek a szőlőfeldolgozás és a bortárolás mellett állandó kintlakásra is alkalmasak voltak. A borkereskedelem központja Arad városa volt, amelyet a 20. század elejétől villamosvonal kötötte össze a szőlőhegyekkel.