Az 1893-as bortörvény külön borvidékként határozta meg a települést. A város határában a szüret szeptember közepén kezdődött, de sietni kellett vele, mert az őszi esőzések a termést tönkretették, éppen ezért nem lehetett Fiumében aszúborokat készíteni. A zömében fehér fajtákat a kék szőlőkkel együtt szedték le, ami sötét színű sillert eredményezett. Az úri termelők a termést külön dolgozták fel, vagyis fehér és vörös borokat készítettek. A szőlőt taposták, a mustot a törköllyel együtt nagy nyitott kádakban vagy hordókban erjesztették három hétig, amitől a borok fanyarrá váltak. A helybeliek szívesebben fogyasztották a domátyenek (ide való) nevezett bort, mint az olcsóbb olasz vagy dalmát nedűket.